Életem első szerelme még akkor elhagyott miután debütáltam a Big Bangel,nagyon rosszul érintett,nem tudtam felfogni sem,mi történhetett.De így visszagondolva,lehet nem is voltam belé igazán szerelmes. De akivel utánna összehozott a sors,nagyon szeretem őt,más lassan egy éve együtt vagyunk. Azt hiszem oda-vissza vagyok JiHyun-ért. Egy "gond" van,nagyon sokszor beteg,ez miatt kórházba is jár,mert nagy fájdalmai vannak,de attól függetlenül gyönyörű,kedves és gondoskodó,pedig nekem kéne róla gondoskodnom. Már annyiszor kérdeztem okát betegségének,de választ sosem kaptam,csak kitérő válaszokat,hogy csak meg van fázva,vagy,hogy gyenge a szervezete. Igaz eddig nagy nehezen mindig elhitette velem,de mostanában súlyosabbak lettek tünetei,nagyon aggódtam érte.
-Oppa,mit csinálsz? - jött oda hozzám,miközben a fotelemben ültem.
-Gondolkodom. - rántottam ölembe e gyönyörű lányt,méllyen szemébe néztem,megakartam őt csókolni,de erős fájdalom tört rá,így hasát fogta,majd köhögött tenyerét arca elé rakva. Mikor belenézett tenyerébe,felugrott ölemből és a fürdőbe szaladt. Rögtön utánna siettem.
-JiHyun,édesem jól vagy? - kérdeztem őt aggódva,de a fürdőbe bemenni utánna nem tudtam,mert az ajtó zárva volt. Csak 2 perc múlva jött ki.
-Nyugodj meg Oppa,semmi baj! - nézett rám édesen
1 hétig ápoltam őt,még a YG-hez se mentem be dolgozni,inkább beteget jelentettem,hogy JiHyunnal lehessek. Igaz még mindig nagy fájdalmai voltak,de már újra életvidám volt,mint régen. Egészen addig volt ez így még egy olyan erős fájdalom nem tört rá,mi az eddigieknél jóval erősebb volt. Be akartam vinni őt a kórházba,de nem engedte,nagyon makacs volt. Már könyörögtem is neki,de így sem értem el semmit. Sajnos másnap már mennem kellett dolgozni. Nagyon jó kedvem volt,mikor haza értem,de mikor beértem a nappaliba és megláttam azt a rengeteg vért a padlón,elszörnyedve álltam,majd a nevét kezdtem kiabálni a lakásban.
-JiHyun!JiHyun,kedvesem hol vagy? - de választ nem hallottam sehonnan,majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Yuri hívott,JiHyun barátnője,nagyon sírt megszólalni alig bírt,de végül annyit tudott mondani,hogy JiHyunt kórházba szálították és,hogy csak órái vannak hátra. A telefon kiesett a kezemből,majd a földre rogytam és úgy sírtam. Majd nagy nehezen "összeszedtem magam,motorra ültem és a kórházba siettem JiHyunhoz. Mikor oda értem megkérdeztem egy nővért,aki elmondta melyik kórteremben van,rögtön oda futottam. Szörnyű látvány fogadott,épp megpróbálták őt megmenteni,nagyon sokszor megpróbálták őt újra éleszteni,de végűl feladták. A gépek sípolni kezdtek,tudtam,hogy ez mit jelent. Egy univerzum omlott össze bennem. Bementem hozzá,keltegettem őt,de semmire nem reagált,csak ott feküdt. Pedig úgy nézett ki,mint aki csak békésen alszik,de tudtam,hogy ez nem így van,de nem akartam elhinni. Ha tudtam volna,ha elmondja ezt,mindent megtettem volna,minden követ megmozgattam volna,hogy felépüljön.Ekkor egy nővérke jött oda hozzám.
-Őszinte Részvétem!Nagyon Sajnálom! - nem tudtam rá semmit mondani - Maga Choi SeungHyun? -kérdezte
-I-Igen,én vagyok! -szipogtam
-Akkor ez a magáé. A kisasszony azt mondta adjam át magának. - átnyújtott egy levelet,majd elment.
Kibontottam a borítékot,majd olvasni kezdtem levelét:
"Bocsáss meg,hogy búcsú nélkül távozom,de így talán könnyebb. Nem akartam,hogy lásd,ami velem történik. Azt akarom,hogy csak arra emlékezz,amikor még boldogok voltunk. Azt reméltem,hogy tovább maradhatok,de a szervezetem feladta a küzdelmet. Még annyi mindent csinálhattunk volna együtt. Soha nem fogom elfelejteni,hogyan nyitottad meg a szívemet. Olyan elevennek éreztem magam melletted,amilyennek soha,ezt még csak álmodni sem mertem volna. (...) Nem félek! Látod,a sors úgy rendelte,hogy találkozzunk. Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem. Addig is azt akarom,hogy élj továbbra is csak az álmaidnak. Hallgass a szívedre,és élj szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot,gyere és keress meg! Én várni foglak!!!"
Még csak felsem fogtam mi történik körülöttem ,a levél kiesett kezemből,könnyeimtől nem láttam,de motorra ültem. A kedvenc helyünkre értem,innen egész Koreát belátni....gyönyörű hely volt,mint JiHyun! Majd ordibálni kezdtem a semmibe: "JiHyun,ha ezt hallod,Nagyon szeretlek,soha sem feledlek!!!!!!!!!!"
Ő volt életem "első" igaz szerelme,most voltam életemben először szerelmes,de elvesztettem őt,örökre.... Úgy érzem most voltam először és utoljára igazán szerelmes,hisz nincs még egy olyan,mint Ő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése