Mint minden
nap ez is lassan telt,bár a délutánjaim elég jól teltek,haverokkal mindig
ellógunk valahova. Ma a tanárnő bejelentette,hogy új diák érkezik. A fiúkkal
már most terveztük,hogy meg „leckéztetjük” egy kicsit.
Eljött hát
az első óra,már nagyon kíváncsi voltam az új diákra. Ahogy a többiek is.
Reméltem,hogy fiú,mert azt jobban meg lehet szívatni,bár az se baj,ha lány.
Becsöngettek,besétált
a tanárnő és mögötte az új diák,de a tanáról pont nem lehetett látni,hogy fiú e
vagy lány.
-Te látod
már? – mondta halkan- Fiú vagy lány? – bökött
oldalba padtársam YongGuk,aki egyben a legjobb barátom is volt.
-Nem! –
válaszoltam
-FIÚK! Csönd
legyen,nem halljuk,hogy mit mond a tanárnő a lányról! – szólt ránk
Sandara,vontam vállat,a lényeg,hogy kiderült,hogy lány. Mosolyogtam.
-Na mi van?
Mit mosolyogsz ennyire? – kérdezte Siwon,aki a mellettünk lévő padban ült
-áááá
semmit! Csak Dara azt mondta,hogy elvileg lány jött. – nevettem,majd előlépett
a lány a tanárnő mögül.
-Ő itt Kwon
Yuri! Az új osztálytársatok! – megmondom őszintén a lélegzetem elállt,olyan
gyönyörű volt.
-Sziasztok!
Amint hallottátok Kwon Yuri vagyok. Busanból költöztünk ide a szüleimmel.
Remélem hamar ki jövünk egymással. – látszott rajta,hogy nem épp valami félős
kis csaj,hmmm…ez tetszett.
-Wow,gyönyörű
vagy! – szólalt meg DongHae
-Khmm –
köszörülte torkát Crystal – Oppa nem felejtettél el valamit? – mondta
-Mit? –
kérdezett vissza,de még mindig az új lányt bámulta
-Van
barátnőd!! – mondta hangosan Crystal – és nézd csak,hoppá az én vagyok! – duzzogott
-Jól van
gyerekek. Ne itt éljétek ki a szerelmi életeteket! – mondta a tanárnő – Hova szeretnél
ülni? – nézett az új lányra
-Mellettem
van hely! – mondta Key
-Hyung! Nézz
csak ide! – bökte meg TaeMin
-Mi van? –
nézett oda
-Itt ülök
melletted!! – mondta mérgesen TaeMin – Mit gondolsz,majd az öledbe ül vagy
közénk,vagy mi?
-Most,hogy mondod…az ölembe ülhet! – harapott óvatosan szája szélére Key
-Most,hogy mondod…az ölembe ülhet! – harapott óvatosan szája szélére Key
-Öhm,oda
szeretnék ülni! – mutatott az előttem lévő üres helyre,ezzel is megtörve a „veszekedést”.
-Rendben.
Akkor menj,ülj le! – mondta a tanárnő
-Sziasztok
fiúk! – köszönt ránk, majd leült. YongGuk rögtön rám nézett,tudtam egyre jár az agyunk.
Mikor vége
lett az órának oda mentem hozzá:
-Szia,még be
sem tudtam neked mutatkozni,Choi
Jun-Hong vagyok,de mindenki csak Zelo-nak hív!
-Értem,akkor
Zelo! – fogott velem kezet,ezen meglepődtem,sosem fogtam még kezet lánnyal.
-Ha akarod
megmutathatom neked Seoul-t – édesen mosolyogtam rá,minden „trükkömet” bevetve
-Benne
vagyok! De nem ma…és nem is holnap! Majd holnap után! – rám kacsintott,majd
kiment a teremből. Ilyen lánnyal még nem találkoztam,de ez tetszett.
A megbeszélt
nap a suli előtt vártam őt. Azt gondoltam elviszem őt Korea legjobb
cukrászdájába.
-Szia! –
köszöntem rá – Na akkor gyere!
-Neked is!
De mégis hova? – kérdezte
-Csak gyere!
– mikor oda értünk ámulva-bámulva nézte a sok édességet. Miután kiválasztottuk
a sütijeinket leültünk egy kis asztalhoz. Beszélgetni kezdtünk,sok mindent
tudtam meg róla és gondolom ő is rólam. Majd egy fura kérdés ugrott be,de nem
tudtam fel tegyem e vagy ne,de végül megtettem…
-Öhm,ha nem
bánod,kérdezhetek valamit? De ne vedd tolakodásnak!! – mondtam kicsit „félve” –
Lennél a barátnőm? – kérdeztem
-Igen! - mondta gondolkodás nélkül,amin
meglepődtem,de nem bántam. Felállt,áthajolt az asztal felett és megcsókolt.
Persze,hogy nem ellenkeztem. Finoman csókolt,érdekes volt,de finom. Pillangók
repdestek a gyomromban. Büszke voltam magamra. „Ez az Zelo,ilyen gyönyörű lányt
sikerült meghódítanod. Gratulálok!” – gondoltam. Majd a hosszú csók után
leültünk és tovább beszélgettünk….

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése