Pszichológusok véleménye a K-POP fanokról

"Ne becsüld le azokat a gyerekeket, akik koreai hírességekért rajonganak, hiszen a szívük tisztább, mint bárki másé. Bátran szeretik kedvenceiket, próbálják áthidalni a nyelvi és kulturális különbségeket. Ők a béke jelképei: nem különböztetik meg az embereket hovatartozásuk miatt, különböző országokból vannak barátaik, akiknek ugyanaz az érdekeltségük. Sokkal szenvedélyesebbek, mint bárki más. Nem árulják el azt, akit szeretnek. Kitartóak nem adják fel egykönnyen. Erősebbek, mint bárki más, mert miközben szeretik ezeket a koreai csillagokat, olyan kudarcokat is megtapasztalnak, mint soha az életben. Mind érzékeny lélek, akiket akár egy dal is meg tud siratni. Nagyon jó a memóriájuk, hiszen könnyen emlékeznek hosszú dalszövegekre is, még akkor is, ha az koreaiul van és nem értik. A legtöbbjük koordinációs képessége is nagyon jó. Nagy részük vidám, életre való, nem magába forduló gyerek. Az akaratuk is nagyon erős, képesek hatalmas utakat megtenni csak azért, hogy vegyenek valamit, ami összefüggésben van kedvencükkel. Röviden: ezek a gyerekek nagyon különböznek a többiektől és csak azok érthetik meg igazán őket, akiknek hasonló érdekeltségük van, mint nekik."

2013. augusztus 11., vasárnap

One shot: SomeBody to love (Zelo - B.A.P)

Mint minden nap ez is lassan telt,bár a délutánjaim elég jól teltek,haverokkal mindig ellógunk valahova. Ma a tanárnő bejelentette,hogy új diák érkezik. A fiúkkal már most terveztük,hogy meg „leckéztetjük” egy kicsit.
Eljött hát az első óra,már nagyon kíváncsi voltam az új diákra. Ahogy a többiek is. Reméltem,hogy fiú,mert azt jobban meg lehet szívatni,bár az se baj,ha lány.
Becsöngettek,besétált a tanárnő és mögötte az új diák,de a tanáról pont nem lehetett látni,hogy fiú e vagy lány.
-Te látod már? – mondta halkan-  Fiú vagy lány? – bökött oldalba padtársam YongGuk,aki egyben a legjobb barátom is volt.
-Nem! – válaszoltam
-FIÚK! Csönd legyen,nem halljuk,hogy mit mond a tanárnő a lányról! – szólt ránk Sandara,vontam vállat,a lényeg,hogy kiderült,hogy lány. Mosolyogtam.
-Na mi van? Mit mosolyogsz ennyire? – kérdezte Siwon,aki a mellettünk lévő padban ült
-áááá semmit! Csak Dara azt mondta,hogy elvileg lány jött. – nevettem,majd előlépett a lány a tanárnő mögül.
-Ő itt Kwon Yuri! Az új osztálytársatok! – megmondom őszintén a lélegzetem elállt,olyan gyönyörű volt.
-Sziasztok! Amint hallottátok Kwon Yuri vagyok. Busanból költöztünk ide a szüleimmel. Remélem hamar ki jövünk egymással. – látszott rajta,hogy nem épp valami félős kis csaj,hmmm…ez tetszett.
-Wow,gyönyörű vagy! – szólalt meg DongHae
-Khmm – köszörülte torkát Crystal – Oppa nem felejtettél el valamit? – mondta
-Mit? – kérdezett vissza,de még mindig az új lányt bámulta
-Van barátnőd!! – mondta hangosan Crystal – és nézd csak,hoppá az én vagyok! – duzzogott

-Jól van gyerekek. Ne itt éljétek ki a szerelmi életeteket! – mondta a tanárnő – Hova szeretnél ülni? – nézett az új lányra
-Mellettem van hely! – mondta Key
-Hyung! Nézz csak ide! – bökte meg TaeMin
-Mi van? – nézett oda
-Itt ülök melletted!! – mondta mérgesen TaeMin – Mit gondolsz,majd az öledbe ül vagy közénk,vagy  mi?
-Most,hogy mondod…az ölembe ülhet! – harapott óvatosan szája szélére Key
-Öhm,oda szeretnék ülni! – mutatott az előttem lévő üres helyre,ezzel is megtörve a „veszekedést”.
-Rendben. Akkor menj,ülj le! – mondta a tanárnő
-Sziasztok fiúk! – köszönt ránk, majd leült. YongGuk rögtön rám nézett,tudtam  egyre jár az agyunk.
Mikor vége lett az órának oda mentem hozzá:
-Szia,még be sem tudtam neked mutatkozni,Choi  Jun-Hong vagyok,de mindenki csak Zelo-nak hív!
-Értem,akkor Zelo! – fogott velem kezet,ezen meglepődtem,sosem fogtam még kezet lánnyal.
-Ha akarod megmutathatom neked Seoul-t – édesen mosolyogtam rá,minden „trükkömet” bevetve
-Benne vagyok! De nem ma…és nem is holnap! Majd holnap után! – rám kacsintott,majd kiment a teremből. Ilyen lánnyal még nem találkoztam,de ez tetszett.
A megbeszélt nap a suli előtt vártam őt. Azt gondoltam elviszem őt Korea legjobb cukrászdájába.
-Szia! – köszöntem rá – Na akkor gyere!
-Neked is! De mégis hova? – kérdezte
-Csak gyere! – mikor oda értünk ámulva-bámulva nézte a sok édességet. Miután kiválasztottuk a sütijeinket leültünk egy kis asztalhoz. Beszélgetni kezdtünk,sok mindent tudtam meg róla és gondolom ő is rólam. Majd egy fura kérdés ugrott be,de nem tudtam fel tegyem e vagy ne,de végül megtettem…
-Öhm,ha nem bánod,kérdezhetek valamit? De ne vedd tolakodásnak!! – mondtam kicsit „félve” – Lennél a barátnőm? – kérdeztem

-Igen!  - mondta gondolkodás nélkül,amin meglepődtem,de nem bántam. Felállt,áthajolt az asztal felett és megcsókolt. Persze,hogy nem ellenkeztem. Finoman csókolt,érdekes volt,de finom. Pillangók repdestek a gyomromban. Büszke voltam magamra. „Ez az Zelo,ilyen gyönyörű lányt sikerült meghódítanod. Gratulálok!” – gondoltam. Majd a hosszú csók után leültünk és tovább beszélgettünk….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése