Mint szinte
mindig Jay mai is nagyon sokat dolgozott. Csak remélni tudtam,hogy nem felejti
el az évfordulónkat és,hogy itt lesz ma velem.
-Min
gondolkozól? – kérdezte barátnőm;SoHee. Épp vele kávéztam.
-Csak az
évfordulónkon. Félek Jay ma sem ér rá. –kavargattam kávémat – És ha el is
felejtette,hisz sok dolga van. Ilyen jelentéktelen dolgokat,nem hiszem,hogy a
fejében tart. – elszomorodtam a tényen,hogy lehet így van,de azért bíztam
benne,hogy ez nem igaz.
-Biztos
vagyok benne,hogy nem felejtette el – bíztatott barátnőm
-Hmmm,remélem!
– mosolyogni kezdtem,és bíztam benne,hogy ez így van
-És,mivel
készültél neki? – kérdezte,közben vigyorgott
-Hááát,vettem
egy elég sexy ruhát,amit este fel veszek. Vettem gyertyákat,és gondoltam főzök
neki valami finomat. – meséltem barátnőmnek
- Ez igazán
jól hangzik! – ivott bele kávéjába SoHee – Bár az én szerelmem lenne ilyen,de a
fiúktól nem várok mást. Mondjuk DongWoon,azért egyszer tett egy lépést a
romantika felé – SoHee nevetni kezdett,jól esett ez a kijelentése. Majd
ránéztem órámra.
-Sajnálom
SoHee,de nekem most mennem kell. –
álltam fel az asztaltól – Majd még beszélünk! – adtam puszit arcára,majd
elindultam haza.
Mikor
beértem a lakásba,Jay még nem volt itthon. Megkönnyebbültem,hisz legalább
nyugodtan készülhettem az estére. Lepakoltam a dolgaim,majd rögtön a konyha
felé mentem.
A kedvenc
ételét készítettem el neki,mézes csirkét;amit természetesen én is nagyon
szerettem. Mielőtt Jay haza ért volna,gyorsan átöltöztem abba a ruhába,amit épp
ma vettem. Jól kitettem magamért , egy fekete sexy rövid kis nadrágot vettem
fel,hozzá illő toppal és magas sarkúval. Igazán jól mutatott.
Nem sokkal
később ő is megérkezett. Kimentem köszönteni őt. Nagyon fáradtnak tűnt,s az is
volt.
-Jagiya! –
mentem oda hozzá,kezemet nyaka köré fontam és megcsókoltam. Majd elváltunk
egymástól. Megfogta egyik kezem,s körbe fordított maga előtt.
-mmm,nagyon
sexy! – harapott rá kissé szája szélére – Hova megyünk,hogy így kicsípted
magad? – kérdezte elégedett mosollyal az arcán
-Hmmm,sehova!
– nevettem,majd bevezettem őt a nappaliba,ahol mindenhol gyertyák voltak,és a
vacsora az asztalon.
-Miről
maradtam le? Mi jót csináltam,hogy ilyen jó bánásmódban van részem? – kérdezte,majd
derekamnál fogva magához húzott
-Ne
mond,hogy nem tudod,mert nem hiszek neked. Tudom,hogy tudod! – nyújtottam ki rá
nyelvem,majd ujjammal megérintettem orrát.
-Tényleg nem
tudom! Elmondhatnád! – nevetett,de én már kezdtem ideges lenni,löktem el
magamtól,majd pár lépéssel messzebb álltam meg tőle.
-Ugye nem
mondod komolyan,hogy elfelejtetted? – néztem rá mérgesen,de ő továbbra is
értetlenül állt előttem – Ma van az évfordulónk Jay! – kiáltottam rá,nagyon
mérges voltam.
-Oh,hogy
csak ez. Azt hittem valami nagyobb dologról van szó. – mosolygott,de én már
nagyon mérges voltam,hogy neki ez csak egy kis dolog. – Sajnálom,de nekem
vissza kell mennem. Majd jövök! – adott egy puszit homlokomra,és elindult
-Persze,menj
csak! Ma se legyél velem. – kiment – Chh,igazad van,tök felesleges,hogy velem
légy. – guggoltam le a földre,majd könnyek csíkozták be arcomat. Mikor felfigyeltem
Jay áll előttem,egy csokor rózsával a kezében,felsegített,majd egy kis dobozt
vett elő. S le térdelt elém.
-Kwon
Soyu,hozzám jössz feleségül? – majd a kis dobozból elővette a gyűrűt,sírni
kezdtem;de most az örömtől
-Igen,Igen
és Igen Jagiya,hozzád megyek! – ezzel felhúzta ujjamra a gyűrűt. Ennél szebb
évfordulónk nem is lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése