De végre eljött ez a nap is,ma végre találkozunk,el jön hozzám,ide Magyarországra.Nagyon örültem,hogy végre nem csak a gépemet kell ölelgetnem,hanem most már őt is megölelhetem,teljes lényében. Megígértem neki,hogy kimegyek elé a repülőtérre. De mielőtt elindultam volna,ajándékot vásároltam neki,oda volt a Japán cuccokért,így valami olyan dolgot kellett beszereznem neki. S reméltem nincs még neki ilyen.Mikor kiértem már csak azt vártam,hogy bemondják végre a gépe földet ért. Ahogy e gondolat végig futott az agyamon,már be is mondták. Egyre hevesebben kezdett el verni a szívem.
Először nem nagyon láttam semmit,hisz mindenki nagyon vastag ruhákba be volt öltözve,hisz elvégre is Januárt írunk.De ekkor megláttam őt,a fiút kit már messziről megismerek...Kapucnija alól kilógtak türkizkék tincsei,így rögtön felismertem,tudtam,hogy ő az.Oda szaladtam hozzá,rögtön szorosan megöleltem,ő pedig felkapott és megpörgetett a levegőben,majd lerakott és megcsókolt.
( http://www.youtube.com/watch?v=_5MWTtDsCYY )
Istenem pont úgy csókolt,ahogy elképzeltem,érzéki és gyengéd volt.Zelo letérdelt elém,majd átnyújtott egy kis dobozkát.Rögtön ki is nyitottam,egy ezüst gyűrű volt benne,és a belsejében a monogramunk volt belevésve.Mikor megláttam,majd hogy nem kiugrottam a bőrömből,mint láttam ő már viselte az övét. Ezel szerint neki is van,utána fogta és felhúzta az ujjamra az enyémet is. Megpuszilta kezem majd felállt. Ismét megcsókoltam őt közben türkizkék tincseibe túrtam,legszívesebben egész nap ezt tettem volna,csókolni akartam egész nap.
Kézen fogva indultunk el,ki az ajtón. Folyamatosan őt néztem,nem tudtam levenni róla a szemem.
-Mi az,van rajtam valami? - szólalt meg végre
-Igen. - válaszoltam,majd huncut mosoly szökött számra.
-És mégis mi? - kérdezte,közben megállt velem szemben. Gyönyörű szemei teljesen elvarázsoltak.
-Hát én! - tapadtam hirtelen szájára,méz édes ajkai voltak,majd elszakadtam tőle,ideje volt levegőt venni.
Eddig mindig én tettem lépést felé,most már hagynom kell,hogy ő is lépjen valamit. Taxit fogtunk,természetesen haza hoztam őt hozzám,biztos fáradt,had pihenje ki magát...gondoltam.
-Hát ez lenne az én kis lakásom. - vezettem be a lakásba,majd mutattam körbe - Nézz körül nyugodtan. Addig én főzök valami vacsit,biztos éhes vagy már. - indultam el a konyha felé. Szét nézett,és már jött is be a konyhába. Miközben főztem ő végig csak nézett engem,majd oda jött mögém,hátulról átölelt és a vállam felett átnézve,bámulta mit ügyködöm.
-Menj,keress valami jó filmet! Én ezt mindjárt viszem! - mikor elkészültem,gondosan tálcára raktam,majd bevittem a szobába,ahol egy ágyon-DVD-k közt szunyókáló Zelot pillantottam meg. Megmosolyogtam,letettem a tálcát,majd oda mentem és betakartam.
Majd csak néztem,ahogy békésen alszik,elvégre más nem számít csak az,hogy itt van velem. Mikor álmos lettem befeküdtem mellé,ő félálomban átkarolt engem. Erre vártam már egy éve,hogy mellette aludhassam el. Kizártam a külvilágot és szuszogására aludtam el végül én is...
"Dongseangem,remélem elégedett leszel vele...<3"
