One Shot: Why his? (YongGuk- BAP) [Airi Unnienak kérésére:$]

Sosem tudtam elviselni az olyan fiúkat,akik a lányok előtt a legjobb,s az igazi énjüket mutatták,de viszont a haverjaik előtt játszották magukat. Erre pont egy ilyen fiúval futottam össze,szó szerint.
Még épp alig kezdődtek el a koleszos napjaim,de máris egy ilyen sráccal találkoztam. Én akkor kerültem oda,ő akkor volt végzős,ráadásul ő is arra az egyetemre járt amibe én. Gondoltam ő is biztos nagyon tehetséges lehet,ha ide jött. Bang YongGuknak hívták,nagyon helyes volt,tetszett.
Nagyon megtetszett nekem ez a fiú már aznap ,hisz elsőre nagyon szimpatikus volt. Egy hét alatt  úgy a szívembe lopta magát,ahogy még senki,akár 1 év alatt sem. Bókolt nekem,kedves volt velem,és még jól is nézett ki. Minden ami fontos volt számomra egy fiúban,az meg volt benne.
De csalódnom kellett,ismét,de most nem csak a fiúkban,hanem magamban is. Talán ilyen rossz ember ismerő lennék?!Igaz mindig láttam a szemében azt a tüzet,azt a "rosszat",de nem zavart,úgy voltam vele,ha velem szemben nem ilyen akkor nem érdekel. De mégis. A fiúk előtt még ha nem is nagyon,de talán játszotta magát és teljesen más volt,mint az a YongGuk,akit megismertem. Ez valahol legbelül...fájt.
Épp vele mentem szembe a kollégium folyosóján,körbe néztem;senki mást nem láttam...Csak mi ketten voltunk ott,csak ő és én. Napokig csak kerültem őt,eddig sikerült is,de most ez elkerülhetetlen volt. A falhoz simultam,ahogy csak tudtam,hogy még csak véletlen se érjünk egymáshoz. Próbáltam mindent elkövetni,hogy ne kelljen a szemeibe néznem,hisz akkor ugyanazt látnám,a képmutatást. Amitől undorodtam,de valahol még is szerettem ezt a fiút,még ha csak meg sem érdemelte. Kaján vigyor ült ki arcára,ahogy közeledett felém. Meg könnyebbültem,hogy ennyivel megúsztam,de rá kellett jönnöm,hogy fáradozásaim hiába valóak voltak.
- Szia Airi! - tette karját fejem mellé a falra.
-Umm,neked is! - mindig rengeteget tudtam beszélni,de előtte épphogy pár szó jött ki a számon - Mond,mégis mit akarsz? - kérdeztem erőteljes hanggal
-Öhm,Téged?! - vakargatta tarkóját. Már megint ez az ártatlan,kedves vagyok oldala. Aish,ez nem lehet.
-YongGuk! - néztem fel szemeibe - Engem nem tudsz ilyen könnyen felszedni! Én nem adom be a derekam az első kedves szavadra,mint a többiek... - próbáltam magamtól ellökni,de ő rögtön ajkaimra tapadt. Édes,puha ajkai voltak,ezer meg ezer pillangót éreztem gyomromban,hisz egész végig erre vágytam a legjobban. "Nem szabad elgyengülnöd. Ne hagyd,hogy elcsábítson!" - kiáltozta egy belső (kis) hang.
Miután elvált tőlem azonnal felpofoztam őt,majd ellöktem és próbáltam minél messzebb szaladni tőle. Végül,inkább csak "elbújtam" előle,de ő utánam jött.
-Airi! Airi hol vagy? Kérlek ne bújj el! Nem akarok neked rosszat,ezt te is tudod. - kiáltozott kétségbeesetten. A fejem legszívesebben a falba vertem volna,hogy ismét olyan hülye vagyok,hogy nem tudok ellenállni neki. De előbújtam,hisz ismét azt az oldalát mutatta,amibe beleszerettem.
-Aigoo! Itt vagyok! - jöttem elő,feltartott kezekkel,mintha valami bűnöző lennék,aki valami rosszat tett. Talán az volt rossz dolog,hogy szóba álltam vele.
-Na végre! - jött oda és magához ölelt - Miért futsz el tőlem? Mitől félsz? - igazán jó kérdést tett fel,hiszen magam sem tudtam a választ,csak azt,hogy minél messzebb kell lennem tőle.
-YongGuk! Nem tudom...- vágtam rá rögtön,s a földet kezdtem el bámulni.
-Szóval félsz! - nézett végig a folyosón,nem nézett szemembe - és,tőlem félsz....
-Nem félek tőled! - fordítottam fejét magam felé - Csak nem értelek téged. - vallottam be - Egyszer a csillagokat lehoznám neked,mert úgy bánsz velem,mint egy hercegnővel. De mikor a haverjaiddal vagy...
-Sajnálom... - mondta - De megváltozom!! Érted bármit! - magához húzott,majd megcsókolt,viszonoztam csókját. - Szeretlek Airi! - mondta,én pedig a Felhők Felett Három Méterrel éreztem magam.

One Shot : SarangHae Jagiyaa (Zelo2 - BAP) [kérésre,Niki Dongseangemnek:$]

Már egy éve,hogy ismerem Zelot,de még találkozni nem tudtunk,mivel ő Koreában él.Jó messze tőlem...Nagyon szeretem őt,és ő is engem,soha nem csalnám meg őt,igaz ez a nagy távolság nem a legjobb,de bízom benne,hogy ő is hű hozzám. 
De végre eljött ez a nap is,ma végre találkozunk,el jön hozzám,ide Magyarországra.Nagyon örültem,hogy végre nem csak a gépemet kell ölelgetnem,hanem most már őt is megölelhetem,teljes lényében. Megígértem neki,hogy kimegyek elé a repülőtérre. De mielőtt elindultam volna,ajándékot vásároltam neki,oda volt a Japán cuccokért,így valami olyan dolgot kellett beszereznem neki. S reméltem nincs még neki ilyen.Mikor kiértem már csak azt vártam,hogy bemondják végre a gépe földet ért. Ahogy e gondolat végig futott az agyamon,már be is mondták. Egyre hevesebben kezdett el verni a szívem.
Először nem nagyon láttam semmit,hisz mindenki nagyon vastag ruhákba be volt öltözve,hisz elvégre is Januárt írunk.De ekkor megláttam őt,a fiút kit már messziről megismerek...Kapucnija alól kilógtak türkizkék tincsei,így rögtön felismertem,tudtam,hogy ő az.Oda szaladtam hozzá,rögtön szorosan megöleltem,ő pedig felkapott és megpörgetett a levegőben,majd lerakott és megcsókolt.
( http://www.youtube.com/watch?v=_5MWTtDsCYY )
Istenem pont úgy csókolt,ahogy elképzeltem,érzéki és gyengéd volt.Zelo letérdelt elém,majd átnyújtott egy kis dobozkát.Rögtön ki is nyitottam,egy ezüst gyűrű volt benne,és a belsejében a monogramunk volt belevésve.Mikor megláttam,majd hogy nem kiugrottam a bőrömből,mint láttam ő már viselte az övét. Ezel szerint neki is van,utána fogta és felhúzta az ujjamra az enyémet is. Megpuszilta kezem majd felállt. Ismét megcsókoltam őt közben türkizkék tincseibe túrtam,legszívesebben egész nap ezt tettem volna,csókolni akartam egész nap.
Kézen  fogva indultunk el,ki az ajtón. Folyamatosan őt néztem,nem tudtam levenni róla a szemem.
-Mi az,van rajtam valami? - szólalt meg végre
-Igen. - válaszoltam,majd huncut mosoly szökött számra.
-És mégis mi? - kérdezte,közben megállt velem szemben. Gyönyörű szemei teljesen elvarázsoltak.
-Hát én! - tapadtam hirtelen szájára,méz édes ajkai voltak,majd elszakadtam tőle,ideje volt levegőt venni.
Eddig mindig én tettem lépést felé,most már hagynom kell,hogy ő is lépjen valamit. Taxit fogtunk,természetesen haza hoztam őt hozzám,biztos fáradt,had pihenje ki magát...gondoltam.
-Hát ez lenne az én  kis lakásom. - vezettem be a lakásba,majd mutattam körbe - Nézz körül nyugodtan. Addig én főzök valami vacsit,biztos éhes vagy már. - indultam el a konyha felé. Szét nézett,és már jött is be a konyhába. Miközben főztem ő végig csak nézett engem,majd oda jött mögém,hátulról átölelt és a vállam felett átnézve,bámulta mit ügyködöm.
-Menj,keress valami jó filmet! Én ezt mindjárt viszem! - mikor elkészültem,gondosan tálcára raktam,majd bevittem a szobába,ahol egy ágyon-DVD-k közt szunyókáló Zelot pillantottam meg. Megmosolyogtam,letettem a tálcát,majd oda mentem és betakartam. 
Majd csak néztem,ahogy békésen alszik,elvégre más nem számít csak az,hogy itt van velem. Mikor álmos lettem befeküdtem mellé,ő félálomban átkarolt engem. Erre vártam már egy éve,hogy mellette aludhassam el. Kizártam a külvilágot és szuszogására aludtam el végül én is...



"Dongseangem,remélem elégedett leszel vele...<3"

One shot: Beautiful,BirthDay ( JiYong - BigBang)

 Augusztus 18; mindig egy tökéletes nap!  Ma ez a nap,két okból is az. Az egyik a születésnapom,a másik pedig ,amit már egy jó ideje vártam….az új albumom. Ismét úgy terveztem,hogy megint a születésnapomon tudjam kiadni.  Jó lenne,hisz az első albumom is ma pont négy éve lett kiadva. Több okból lenne tökéletes,gyönyörű ez a napom.

-        Boldog 26-at JiYong! – ordította mindenki,mikor az óra 00:00 ütötte. Mint mindig a YG Familyvel és a közeli barátaimmal  ünnepeltem.

-        Boldog Születésnapot Oppa! – jött oda hozzám CL,a 2NE1 ajándékával. Felálltam és puszit nyomtam arcára.

-Köszönöm CL! – öleltem magamhoz

-Egy évet megint öregedtél Hyung! – mondta a szemtelen Maknae,SeungRi

-Na megállj csak SeungRi,te sem fiatalodsz! – öklöztem vállába. Nálunk általában így kezdődik egy bírkózás…Reméltem nem akar nekem esni itt az étteremben.

-JiYong,fújd el a gyertyákat,aztán együnk már! – mondta SeungHyun,mire mindenki ránézett,majd nevetett. – Mi van? Ti nem vagytok éhesek? – kérdezte,már ő is nevetve.

Úgy is tettem,elfújtam a gyertyákat,s kívántam: „ Bárcsak találkoznék végre egy gyönyörű lánnyal,aki nem a pénzemre és a hírnevemre hajt!”

-Hyung! – néztem TOP-ra – Most már ehetsz! – mondtam nevetve,majd megböktem kissé vállát – SeungRi – fordultam felé – látom valami nagyon piszkálja a csőröd. Na mondjad,ne kímélj! – néztem rá nevetve a kis Maknae-ra

-Jujj,tudom,hogy biztos valami nagyon perverz dolgot kívántál! – öltötte ki nyelvét rám –  Ott az a kis csaj! Szerepelhettek az MV-mben! – nézett a pultnál álló lányra,gondolom pincérnő lehetett. Mindenki nagy szemekkel bámulta SeungRit.

- Hát Maknae,az előzetesedből kiindulva,lehet nem akarok/akarunk szerepelni benne. – nevettem. Próbáltam utalni,hogy kissé sexuális lett,de hát a mi kis SeungRink már csak ilyen.

-Miért? Szép csaj! – állapította meg SeungRi – Héjj,pincérnő! – kiáltott oda a lánynak,aki rögtön oda is jött. Éreztem,hogy biztos valami hülyeséget akar mondani neki,ezért egyre lentebb csúsztam a székemen,míg a többiek csak röhögtek. – Hölgyem a barátomnak ma van a születésnapja! – mutatott rám

-SeungRi-ya! – szólalt meg nevetve Minzy

-Értem. Hát akkor boldog szülinapot neki! – mondta,s közben rám nézett. Gyönyörű lány volt. Vörösre festett,göndör fürtjei vállára omlottak,szép hosszú lábai épp,hogy érintették a földet,mély barna szemei rögtön elvarázsoltak. Alaposan végig néztem őt.

-Szabadna a nevét – ültem fel,s  majd,hogy nem tátott szájjal tettem fel a kérdést.

-Woo Jung! – mondta angyali hangján – De ha nem kérnek semmit,akkor én mennék vissza,mert énekelnem kell! – kikerekedett szemekkel és immár tátott szájjal figyeltem,szóval énekel,hmmm nem csak gyönyörű,de énekel is.

-Persze,menj csak! – mondta helyettünk CL – Fiúk jól elbambultatok! – mondta,miután elment a lány.

Majd felment a színpadra,látszott rajta nem most énekel először,cseppnyi félelem nem volt benne. Ismerős szám volt,de a címe nem jutott eszembe,hisz gyönyörű hangja volt,elvarázsolt. Majd Bom reakciójából rájöttem….”Don’t Cry”. Mikor vége lett felállva tapsoltam őt,majd oda mentem hozzá.

-Gyönyörű hangod van! – mentem oda hozzá,megijedt tőlem,hisz olyan hirtelen keveredtem oda hozzá – Jajj,sajnálom,nem akartalak letámadni. – kértem bocsánatot.

-Te sem panaszkodhatsz – mondta,meglepődtem. Nem gondoltam volna,hogy ismer.

-Te,te ismersz engem. – néztem rá nagy szemekkel,majd elmosolyodtam, s tarkóm kezdtem vakargatni.

-Hu,én ne ismernélek! – nevetett,majd lehajolt előttem és lábfejére mutatott. Egy tetkó virított ott: „Boom Shakalaka!”. Pislogva figyeltem őt,mikor felhúzta pólóját és oldalán lévő tetkóját mutatta. „JiYong”,szinte egész oldalát körbe fogta nevem. Szám elé raktam kezem,sosem láttam még ilyen rajongót,aki ilyen nyugodt volt,és nem ugrott nekem rögtön.

-Sosem találkoztam még ilyen rajongóval,aki ilyen nyugodt lenne. – még mindig nem hittem el az egészet

-Hmm,én inkább visszafogott,csendes rajongó vagyok- mondta,s közben mosolygott…még a mosolya is gyönyörű volt.

-Értem,huh hát megszólalni sem tudok! Gyönyörű vagy,a hangod is gyönyörű,a mosolyodról  és a kisugárzásodról nem is beszélve – próbáltam levenni a lábáról,hisz ilyen lányt akartam,kívántam…és lám,megkaptam!

‪#‎Happy26GDay‬  

One shot: No other ( Siwon - Super Junior )

-Terhes vagyok oppa! – zokogta Chae Rin,nagy ki kerekedett szemekkel pislogtam rá

-Ez most komoly? – nem hittem a fülemnek,nem lehetek apa,és ráadásul ennyi idősen,az nem lehet

-Igen az! – még jobban sírni kezdett

-Te csak tönkre akarod tenni a karrierem! Én nem lehetek az apja,az lehetetlen! – ordítottam

- Pedig te vagy az! – mondta kissé félve

-Nem érted,én nem lehetek! Védekeztünk! – fogtam meg mindkét karját – Engem felejts el,nem fogok olyan gyerekről gondoskodni,ami nem az enyém – elengedtem,majd eljöttem. Útközben szinte amibe csak lehetett belerúgtam,ideg levezetés képpen,de ez nem így lett. Mikor haza értem lyukakat ütöttem a falba,nem tudtam elhinni a történteket.

-Én apa? Chh,az lehetetlen! – mondtam hangosan

Napokig,sőt hetekig nem kerestem Chae Rin-t,senkinek nem beszéltem erről,inkább magamban tartottam. Boxolni jártam és edzőterembe,hogy eltereljem a figyelmem,ami nem mindig sikerült.

-Mi a baj Hyung? Olyan feszült vagy mostanában. Történt valami? – jött oda hozzám egyik nap ebéd közben Ryewook

-Semmi olyan,ami rád tartozik. – álltam fel az asztaltól,RyeWook vállamra rakta kezét,rá néztem

-Biztos nem akarsz beszélni róla? – kérdezte – Nekem elmondhatod Hyung! Látom rajtad,hogy baj van! Chae Rin-nel történt valami? – tapintott pont a lényegre

-Terhes! – mondtam halkan. RyeWook,nagy szemekkel nézett rám

-Hogy mi? Ugye most szívatsz? – kérdezett vissza

- úgy nézek ki,mint aki vicces kedvében van? – kérdeztem rá idegesen

-Hát nem éppen! – biggyesztette le ajkait – De  hát ez remek,gratulálok! – ölelt meg mosolyogva

-Még,hogy remek? Te észnél vagy? – nagyon mérges lettem rá – Te örülnél,ha Yoona esne teherbe? Háh? – kérdeztem rá idegesen

-Igen örülnék! A világ legboldogabb embere lennék,ha terhes lenne,mert egy gyermeknél szebb dolog nincs is! – mondta,meglepődtem szavain – És tudod mit? Hülye vagy Hyung,hisz ahelyett,hogy Chae Rin mellett állnál és támogatnád őt,helyette sajnáltatod magad! – mondta,majd vállba bökött és elviharzott

Elgondolkodtam azon,amit mondott,fiatalabb volt nálam,mégis érettebben gondolkodott nálam,s igaza volt.

Még ma elment Chae Rin-hez.  Ajtót nyitott.

-Miért jöttél? Még jobban megakarsz alázni? – mondta kisírt szemekkel. Nem tudtam neki mit mondani,szorosan magamhoz húztam,és simogatni kezdtem hátát,hogy megnyugodjon. Majd mélyen a szemébe néztem.

-Veled/veletek akarok lenni – tettem hasára kezem – Mindennap veled lenni,melletted ébredni,s mindenben támogatni,segíteni téged. Minden nap elnézni gyönyörű mosolyod és egyre jobban gömbölyödő pocakod. Végig csinálom,csináljuk ezt,mert szeretlek és te is szeretsz engem. Szeretlek Chae Rin – megcsókoltam őt

Az egész napot,hetet együtt töltöttük,minden nap beszéltem a hasához,mindenben segítettem őt,amiben csak lehetett. Mindent megadtam neki,nekik.

Igaza volt Wooki-nak,ennél csodálatosabb dolog nincs!!

One shot: SomeBody to love (Zelo - B.A.P)

Mint minden nap ez is lassan telt,bár a délutánjaim elég jól teltek,haverokkal mindig ellógunk valahova. Ma a tanárnő bejelentette,hogy új diák érkezik. A fiúkkal már most terveztük,hogy meg „leckéztetjük” egy kicsit.

Eljött hát az első óra,már nagyon kíváncsi voltam az új diákra. Ahogy a többiek is. Reméltem,hogy fiú,mert azt jobban meg lehet szívatni,bár az se baj,ha lány.

Becsöngettek,besétált a tanárnő és mögötte az új diák,de a tanáról pont nem lehetett látni,hogy fiú e vagy lány.

-Te látod már? – mondta halkan-  Fiú vagy lány? – bökött oldalba padtársam YongGuk,aki egyben a legjobb barátom is volt.

-Nem! – válaszoltam

-FIÚK! Csönd legyen,nem halljuk,hogy mit mond a tanárnő a lányról! – szólt ránk Sandara,vontam vállat,a lényeg,hogy kiderült,hogy lány. Mosolyogtam.

-Na mi van? Mit mosolyogsz ennyire? – kérdezte Siwon,aki a mellettünk lévő padban ült

-áááá semmit! Csak Dara azt mondta,hogy elvileg lány jött. – nevettem,majd előlépett a lány a tanárnő mögül.

-Ő itt Kwon Yuri! Az új osztálytársatok! – megmondom őszintén a lélegzetem elállt,olyan gyönyörű volt.

-Sziasztok! Amint hallottátok Kwon Yuri vagyok. Busanból költöztünk ide a szüleimmel. Remélem hamar ki jövünk egymással. – látszott rajta,hogy nem épp valami félős kis csaj,hmmm…ez tetszett.

-Wow,gyönyörű vagy! – szólalt meg DongHae

-Khmm – köszörülte torkát Crystal – Oppa nem felejtettél el valamit? – mondta

-Mit? – kérdezett vissza,de még mindig az új lányt bámulta

-Van barátnőd!! – mondta hangosan Crystal – és nézd csak,hoppá az én vagyok! – duzzogott

-Jól van gyerekek. Ne itt éljétek ki a szerelmi életeteket! – mondta a tanárnő – Hova szeretnél ülni? – nézett az új lányra

-Mellettem van hely! – mondta Key

-Hyung! Nézz csak ide! – bökte meg TaeMin

-Mi van? – nézett oda

-Itt ülök melletted!! – mondta mérgesen TaeMin – Mit gondolsz,majd az öledbe ül vagy közénk,vagy  mi?
-Most,hogy mondod…az ölembe ülhet! – harapott óvatosan szája szélére Key

-Öhm,oda szeretnék ülni! – mutatott az előttem lévő üres helyre,ezzel is megtörve a „veszekedést”.

-Rendben. Akkor menj,ülj le! – mondta a tanárnő

-Sziasztok fiúk! – köszönt ránk, majd leült. YongGuk rögtön rám nézett,tudtam  egyre jár az agyunk.

Mikor vége lett az órának oda mentem hozzá:

-Szia,még be sem tudtam neked mutatkozni,Choi  Jun-Hong vagyok,de mindenki csak Zelo-nak hív!

-Értem,akkor Zelo! – fogott velem kezet,ezen meglepődtem,sosem fogtam még kezet lánnyal.

-Ha akarod megmutathatom neked Seoul-t – édesen mosolyogtam rá,minden „trükkömet” bevetve

-Benne vagyok! De nem ma…és nem is holnap! Majd holnap után! – rám kacsintott,majd kiment a teremből. Ilyen lánnyal még nem találkoztam,de ez tetszett.

A megbeszélt nap a suli előtt vártam őt. Azt gondoltam elviszem őt Korea legjobb cukrászdájába.

-Szia! – köszöntem rá – Na akkor gyere!

-Neked is! De mégis hova? – kérdezte

-Csak gyere! – mikor oda értünk ámulva-bámulva nézte a sok édességet. Miután kiválasztottuk a sütijeinket leültünk egy kis asztalhoz. Beszélgetni kezdtünk,sok mindent tudtam meg róla és gondolom ő is rólam. Majd egy fura kérdés ugrott be,de nem tudtam fel tegyem e vagy ne,de végül megtettem…

-Öhm,ha nem bánod,kérdezhetek valamit? De ne vedd tolakodásnak!! – mondtam kicsit „félve” – Lennél a barátnőm? – kérdeztem

-Igen!  - mondta gondolkodás nélkül,amin meglepődtem,de nem bántam. Felállt,áthajolt az asztal felett és megcsókolt. Persze,hogy nem ellenkeztem. Finoman csókolt,érdekes volt,de finom. Pillangók repdestek a gyomromban. Büszke voltam magamra. „Ez az Zelo,ilyen gyönyörű lányt sikerült meghódítanod. Gratulálok!” – gondoltam. Majd a hosszú csók után leültünk és tovább beszélgettünk….

One Shot: The Happy Day (TaeYanG-BIGBANG)

Nagy nap volt a mai,hisz egyetlen kisfiamnak,EunSoo-nak ma van a 7. születésnapja. Mikor felébredtem és felültem az ágyon,gyönyörű látvány fogadott…drága feleségem Ji Na épp az igazak álmát aludta. Gondosan betakartam hátát,majd lágy puszit leheltem feje tetejére. De végül úgy éreztem,hogy mind hiába való volt,hisz Eun Soo akkor szaladt be a szobába és ugrott az ágyra,mire Ji Na rögtön felébredt. Megdörzsölte szemeit,adott egy csókot,majd Eun Soo-t ölébe vette és neki is adott egy puszit arcára.
-Ma van a nagy nap…a szülinapom! – kiáltotta kisfiam. Én és Ji Na még visszadőltünk az ágyba,mire kisfiunk is befeküdt közénk. Mindketten őt kezdtük el nézni,ahogy vidám arccal mesélte,hogy mit álmodott az este.

-Hol szeretnéd tölteni a mai napot? – kérdezte lágy hangján feleségem

-A vidámparkban! – ugrott fel az ágyról

-Rendben,parancs elfogadva! –simítottam meg feje búbját a kicsinek – De akkor most menj és öltözz fel! – mondtam neki – Futás,mindjárt megyek én is és segítek! – szerettem őt öltöztetni,hisz olyankor végig nevetgéltünk és játszottunk,újra gyereknek érezhettem magam

-Jajj appa,ne már! 7 vagyok! – mondta,majd kiszaladt a szobából. Ezen a kijelentésén Ji Na-val összenevettünk. Magamhoz húztam,majd megcsókoltam őt. Ennyi év után is kívántam őt,szerettem,és még mindig gyönyörű volt,meg sem fordult a fejemben,hogy bármikor is megcsaljam őt. Elengedtem őt és felálltam az ágyból nyújtózkodni,jó volt végre kiegyenesedni.
-Na nyomás neked is öltözni nagy fiú! – csapott fenekemre Ji Na,majd kinyújtotta nyelvét

-Oh,igen?! – visszaugrottam hozzá az ágyba,majd „letepertem”,s csókolgatni kezdtem…mindenhol.

-Na de appa! – szólt ránk Eun Soo,a vár is megfagyott ereimben,hogy így látott minket – Ne előttem! Meg már amúgy is indulnunk kéne! – mondta,meglepődtem szavain,kikerekedett szemekkel bámultam őt – öltözzetek ti is! – öltötte ki nyelvét és rögtön kiszaladt a szobából. Még egy utolsó csókot adtam feleségemnek,majd leszálltam róla és a fürdőbe mentem. Összeszedtem magam,felvettem egy farmert egy pólóval és kimentem. Ji Na már rég kész volt,megmosolyogtam,hisz az egyik kinyúlt pulóverem volt rajta…igazán jól mutatott.

A vidámparkban Eun Soo-val mindenre fel kellett ülni,mindent ki akart próbálni. Egész nap anyja kezét fogta,nem engedte el. Igaz volt mikor oda jött hozzám is,olyankor ugrattuk egymást,nagyon szerettem vele játszani.

-Két nagy gyerekkel jöttem! Aigo! – mondta nevetve Ji Na – de lassan indulnunk kéne haza,nem gondoljátok?! – kérdezte

-Nem! – ezzel a csatakiáltással rohantunk el Eun Soo-val

Még egy órát maradtunk,majd haza indultunk. Otthon már egy torta és ajándékok várták Eun Soo-t. Csak úgy ragyogott arca,nála jobb gyereket még kívánni se tudtam volna. A feleségemnél,szebbet,jobbat nem is kérhettem volna. Miután kibontotta az ajándékait ide szaladt hozzánk,és egyszerre ölelt át minket. Ez a pillanat így volt tökéletes,hisz egyszerre tarthattam karjaimba életem két legfontosabb emberét. Életem harmadik legszebb pillanatai közé tartozik ez. Az első az esküvőm volt,a második pedig mikor ez a kis csöppség megszületett.

-Nagyon szeretlek titeket! – erre szorosabban öleltem át őket. 

One shot: Sarang-Hae (Jay Park)

Mint szinte mindig Jay mai is nagyon sokat dolgozott. Csak remélni tudtam,hogy nem felejti el az évfordulónkat és,hogy itt lesz ma velem.

-Min gondolkozól? – kérdezte barátnőm;SoHee. Épp vele kávéztam.

-Csak az évfordulónkon. Félek Jay ma sem ér rá. –kavargattam kávémat – És ha el is felejtette,hisz sok dolga van. Ilyen jelentéktelen dolgokat,nem hiszem,hogy a fejében tart. – elszomorodtam a tényen,hogy lehet így van,de azért bíztam benne,hogy ez nem igaz.

-Biztos vagyok benne,hogy nem felejtette el – bíztatott barátnőm

-Hmmm,remélem! – mosolyogni kezdtem,és bíztam benne,hogy ez így van

-És,mivel készültél neki? – kérdezte,közben vigyorgott

-Hááát,vettem egy elég sexy ruhát,amit este fel veszek. Vettem gyertyákat,és gondoltam főzök neki valami finomat. – meséltem barátnőmnek

- Ez igazán jól hangzik! – ivott bele kávéjába SoHee – Bár az én szerelmem lenne ilyen,de a fiúktól nem várok mást. Mondjuk DongWoon,azért egyszer tett egy lépést a romantika felé – SoHee nevetni kezdett,jól esett ez a kijelentése. Majd ránéztem órámra.

-Sajnálom SoHee,de nekem most mennem kell.  – álltam fel az asztaltól – Majd még beszélünk! – adtam puszit arcára,majd elindultam haza.

Mikor beértem a lakásba,Jay még nem volt itthon. Megkönnyebbültem,hisz legalább nyugodtan készülhettem az estére. Lepakoltam a dolgaim,majd rögtön a konyha felé mentem.

A kedvenc ételét készítettem el neki,mézes csirkét;amit természetesen én is nagyon szerettem. Mielőtt Jay haza ért volna,gyorsan átöltöztem abba a ruhába,amit épp ma vettem. Jól kitettem magamért , egy fekete sexy rövid kis nadrágot vettem fel,hozzá illő toppal és magas sarkúval. Igazán jól mutatott.

Nem sokkal később ő is megérkezett. Kimentem köszönteni őt. Nagyon fáradtnak tűnt,s az is volt.

-Jagiya! – mentem oda hozzá,kezemet nyaka köré fontam és megcsókoltam. Majd elváltunk egymástól. Megfogta egyik kezem,s körbe fordított maga előtt.

-mmm,nagyon sexy! – harapott rá kissé szája szélére – Hova megyünk,hogy így kicsípted magad? – kérdezte elégedett mosollyal az arcán

-Hmmm,sehova! – nevettem,majd bevezettem őt a nappaliba,ahol mindenhol gyertyák voltak,és a vacsora az asztalon.

-Miről maradtam le? Mi jót csináltam,hogy ilyen jó bánásmódban van részem? – kérdezte,majd derekamnál fogva magához húzott

-Ne mond,hogy nem tudod,mert nem hiszek neked. Tudom,hogy tudod! – nyújtottam ki rá nyelvem,majd ujjammal megérintettem orrát.

-Tényleg nem tudom! Elmondhatnád! – nevetett,de én már kezdtem ideges lenni,löktem el magamtól,majd pár lépéssel messzebb álltam meg tőle.

-Ugye nem mondod komolyan,hogy elfelejtetted? – néztem rá mérgesen,de ő továbbra is értetlenül állt előttem – Ma van az évfordulónk Jay! – kiáltottam rá,nagyon mérges voltam.

-Oh,hogy csak ez. Azt hittem valami nagyobb dologról van szó. – mosolygott,de én már nagyon mérges voltam,hogy neki ez csak egy kis dolog. – Sajnálom,de nekem vissza kell mennem. Majd jövök! – adott egy puszit homlokomra,és elindult

-Persze,menj csak! Ma se legyél velem. – kiment – Chh,igazad van,tök felesleges,hogy velem légy. – guggoltam le a földre,majd könnyek csíkozták be arcomat. Mikor felfigyeltem Jay áll előttem,egy csokor rózsával a kezében,felsegített,majd egy kis dobozt vett elő. S le térdelt elém.

-Kwon Soyu,hozzám jössz feleségül? – majd a kis dobozból elővette a gyűrűt,sírni kezdtem;de most az örömtől

-Igen,Igen és Igen Jagiya,hozzád megyek! – ezzel felhúzta ujjamra a gyűrűt. Ennél szebb évfordulónk nem is lehetett volna.

One shot: I'll be there for you (JongHyun - SHINee)

Mai napom gyönyörűen indult,hisz reggel szerelmem mellett ébredhettem.

-Jó reggelt Soo Jung – nyomott egy puszit homlokomra JongHyun

Elidőztünk még egy kicsit,majd felöltöztünk  és együtt indultunk el suliba. Az órák irtó lassan teltek,mint minden napom,ráadásul JongHyunnal,nem is egy osztályba jártunk. Ő egy évvel felettem járt.

Nagyon nagy boldogsággal töltött el mikor vége lett az óráimnak. JongHyun már a csengetést követően bent volt értem az osztályban,még az sem érdekelte,hogy a tanárnő még bent volt és a házimat írta a táblára. Na igen,ő a suli nagy fiú közé tartozik.

-Majd elkéred valakitől!  - rám kacsintott,majd „kihúzott” az osztály elé,ahogy kiértünk rögtön megcsókolt engem.

Úgy volt,hogy ezt a délutánt is együtt töltjük majd,vagyis  a barátokkal. A megszokott csapattal : Fei,Crystal,Taeyeon,TaeMin,Key,Onew,Minho és mi.

De a terveimet egy üzenet húzta keresztbe,amit a szüleimtől kaptam. „Gyere haza! Beszélnünk kell!” ,gondoltam újabb fejmosást kapok JongHyunról.

-Ahh,de….mindegy,majd legközelebb! – mondta JongHyun

-Sajnálom Jagiya!  De érezzétek jól magatokat! – elköszöntem,majd elindultam haza. Egész úton azon gondolkodtam,hogy vajon már megint mi bajuk velem,vagy már megint JongHyunnal.

Mikor haza értem kissé „félve” léptem be a konyhába.

-Itt vagyok,ahogy kértétek! – mondtam

-Hol voltál tegnap? Miért nem jöttél haza? – gondolhattam volna,hogy még mindig JongHyun a bajuk.

-De hisz mondtam,hogy nem jövök haza. Tudtátok!
-Azt mondtad,hogy Crystal-nál alszol. Beszéltem az anyukájával,már vagy 2 hete nem jársz hozzájuk. Pedig mindig oda indulsz! – hadarta el mondatát omma

-Héjj! Ti nyomoztok utánam? – húztam fel szemöldököm,majd felálltam az asztaltól

-Igen kisasszony!!

-Ha tudni akarjátok JongHyunnal voltam! – mondtam mérgesen

-Már megint az a gyerek! Csak rosszat tesz veled! – mondta apa

-Appa,nem…nem tesz velem rosszat! Épp ellenkezőleg!

-Úgy döntöttünk,hogy nem találkozhatsz vele többet! – mintha kést mártottak volna szívembe,hogy pont JongHyunnal  ne találkozhassak…az lehetetlen.

-Na,de Omma,nem tehetitek ezt! Szeretjük egymást!

-Vita lezárva,és most menj a szobádba!

Nagyon ideges voltam,hogy tehetik ezt velem a szüleim. Mikor beértem a szobámba rögtön felhívtam telefonon JongHyunt.

-Jagiyaaaa… - mondtam sírva

-Jézusom,Soo Jung…mi-mi történt? Mi a baj?

-A szüleim…nem….nem találkozhatunk többet!

-Hogy mi? – kérdezte meglepődve -  de hát reggel még minden rendben volt!
-Nem miattad…Sajnálom! – még jobban sírni kezdtem

-Azonnal oda megyek! – mondta,majd letette a telefont

Az ágyamra dőltem és csak sírtam. Majd nem sokkal,hallottam,ahogy omma veszekszik valakivel. Nagyon ismerős hangja volt a fiúnak,akivel veszekedett. Majd  az a valaki a nevemet kiabálta : „ Soo Jung! Soo Jung hol vagy?” Rögtön tudtam ki az,így felugrottam az ágyról és leszaladtam a lépcsőn. A karjaiba ugrottam:

 - JongHyun! – fontam nyaka köré kezem

-SZERETLEK! és ezen senki és semmi nem változtathat… - ahogy kimondta rögtön megcsókolt engem. Most már a szüleimnek is muszáj volt elfogadni a szerelmünket.

One Shot - Tell me GoodBye (SeungHyun- BIGBANG)

( http://www.youtube.com/watch?v=gmft6IkgL84 )

Életem első szerelme még akkor elhagyott miután debütáltam a Big Bangel,nagyon rosszul érintett,nem tudtam felfogni sem,mi történhetett.De így visszagondolva,lehet nem is voltam belé igazán szerelmes. De akivel utánna összehozott a sors,nagyon szeretem őt,más lassan egy éve együtt vagyunk. Azt hiszem oda-vissza vagyok JiHyun-ért. Egy "gond" van,nagyon sokszor beteg,ez miatt kórházba is jár,mert nagy fájdalmai vannak,de attól függetlenül gyönyörű,kedves és gondoskodó,pedig nekem kéne róla gondoskodnom. Már annyiszor kérdeztem okát betegségének,de választ sosem kaptam,csak kitérő válaszokat,hogy csak meg van fázva,vagy,hogy gyenge a szervezete. Igaz eddig nagy nehezen mindig elhitette velem,de mostanában súlyosabbak lettek tünetei,nagyon aggódtam érte.
-Oppa,mit csinálsz? - jött oda hozzám,miközben a fotelemben ültem.
-Gondolkodom. - rántottam ölembe e gyönyörű lányt,méllyen szemébe néztem,megakartam őt csókolni,de erős fájdalom tört rá,így hasát fogta,majd köhögött tenyerét arca elé rakva. Mikor belenézett tenyerébe,felugrott ölemből és a fürdőbe szaladt. Rögtön utánna siettem.
-JiHyun,édesem jól vagy? - kérdeztem őt aggódva,de a fürdőbe bemenni utánna nem tudtam,mert az ajtó zárva volt. Csak 2 perc múlva jött ki.
-Nyugodj meg Oppa,semmi baj! - nézett rám édesen
1 hétig ápoltam őt,még a YG-hez se mentem be dolgozni,inkább beteget jelentettem,hogy JiHyunnal lehessek. Igaz még mindig nagy fájdalmai voltak,de már újra életvidám volt,mint régen. Egészen addig volt ez így még egy olyan erős fájdalom nem tört rá,mi az eddigieknél jóval erősebb volt. Be akartam vinni őt a kórházba,de nem engedte,nagyon makacs volt. Már könyörögtem is neki,de így sem értem el semmit. Sajnos másnap már mennem kellett dolgozni. Nagyon jó kedvem volt,mikor haza értem,de mikor beértem a nappaliba és megláttam azt a rengeteg vért a padlón,elszörnyedve  álltam,majd a nevét kezdtem kiabálni a lakásban.
-JiHyun!JiHyun,kedvesem hol vagy? - de választ nem hallottam sehonnan,majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Yuri hívott,JiHyun barátnője,nagyon sírt megszólalni alig bírt,de végül annyit tudott mondani,hogy JiHyunt kórházba szálították és,hogy csak órái vannak hátra. A telefon kiesett a kezemből,majd a földre rogytam és úgy sírtam. Majd nagy nehezen "összeszedtem magam,motorra ültem és a kórházba siettem JiHyunhoz. Mikor oda értem megkérdeztem egy nővért,aki elmondta melyik kórteremben van,rögtön oda futottam. Szörnyű látvány fogadott,épp megpróbálták őt megmenteni,nagyon sokszor megpróbálták őt újra éleszteni,de végűl feladták. A gépek sípolni kezdtek,tudtam,hogy ez mit jelent. Egy univerzum omlott össze bennem. Bementem hozzá,keltegettem őt,de semmire nem reagált,csak ott feküdt. Pedig úgy nézett ki,mint aki csak békésen alszik,de tudtam,hogy ez nem így van,de nem akartam elhinni. Ha tudtam volna,ha elmondja ezt,mindent megtettem volna,minden követ megmozgattam volna,hogy felépüljön.Ekkor egy nővérke jött oda hozzám.
-Őszinte Részvétem!Nagyon Sajnálom! - nem tudtam rá semmit mondani - Maga Choi SeungHyun? -kérdezte
-I-Igen,én vagyok! -szipogtam
-Akkor ez a magáé. A kisasszony azt mondta adjam át magának. - átnyújtott egy levelet,majd elment.
Kibontottam a borítékot,majd olvasni kezdtem levelét:
"Bocsáss meg,hogy búcsú nélkül távozom,de így talán könnyebb. Nem akartam,hogy lásd,ami velem történik. Azt akarom,hogy csak arra emlékezz,amikor még boldogok voltunk. Azt reméltem,hogy tovább maradhatok,de a szervezetem feladta a küzdelmet. Még annyi mindent csinálhattunk volna együtt. Soha nem fogom elfelejteni,hogyan nyitottad meg a szívemet. Olyan elevennek éreztem magam melletted,amilyennek soha,ezt még csak álmodni sem mertem volna. (...) Nem félek! Látod,a sors úgy rendelte,hogy találkozzunk. Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem. Addig is azt akarom,hogy élj továbbra is csak az álmaidnak. Hallgass a szívedre,és élj szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot,gyere és keress meg! Én várni foglak!!!" 
Még csak felsem fogtam mi történik körülöttem ,a levél kiesett kezemből,könnyeimtől nem láttam,de motorra ültem. A kedvenc helyünkre értem,innen egész Koreát belátni....gyönyörű hely volt,mint JiHyun! Majd ordibálni kezdtem a semmibe: "JiHyun,ha ezt hallod,Nagyon szeretlek,soha sem feledlek!!!!!!!!!!"
Ő volt életem "első" igaz szerelme,most voltam életemben először szerelmes,de elvesztettem őt,örökre.... Úgy érzem most voltam először és utoljára igazán szerelmes,hisz nincs még egy olyan,mint Ő!