One shot: I'll be there for you (JongHyun - SHINee)

Mai napom gyönyörűen indult,hisz reggel szerelmem mellett ébredhettem.

-Jó reggelt Soo Jung – nyomott egy puszit homlokomra JongHyun

Elidőztünk még egy kicsit,majd felöltöztünk  és együtt indultunk el suliba. Az órák irtó lassan teltek,mint minden napom,ráadásul JongHyunnal,nem is egy osztályba jártunk. Ő egy évvel felettem járt.

Nagyon nagy boldogsággal töltött el mikor vége lett az óráimnak. JongHyun már a csengetést követően bent volt értem az osztályban,még az sem érdekelte,hogy a tanárnő még bent volt és a házimat írta a táblára. Na igen,ő a suli nagy fiú közé tartozik.

-Majd elkéred valakitől!  - rám kacsintott,majd „kihúzott” az osztály elé,ahogy kiértünk rögtön megcsókolt engem.

Úgy volt,hogy ezt a délutánt is együtt töltjük majd,vagyis  a barátokkal. A megszokott csapattal : Fei,Crystal,Taeyeon,TaeMin,Key,Onew,Minho és mi.

De a terveimet egy üzenet húzta keresztbe,amit a szüleimtől kaptam. „Gyere haza! Beszélnünk kell!” ,gondoltam újabb fejmosást kapok JongHyunról.

-Ahh,de….mindegy,majd legközelebb! – mondta JongHyun

-Sajnálom Jagiya!  De érezzétek jól magatokat! – elköszöntem,majd elindultam haza. Egész úton azon gondolkodtam,hogy vajon már megint mi bajuk velem,vagy már megint JongHyunnal.

Mikor haza értem kissé „félve” léptem be a konyhába.

-Itt vagyok,ahogy kértétek! – mondtam

-Hol voltál tegnap? Miért nem jöttél haza? – gondolhattam volna,hogy még mindig JongHyun a bajuk.

-De hisz mondtam,hogy nem jövök haza. Tudtátok!
-Azt mondtad,hogy Crystal-nál alszol. Beszéltem az anyukájával,már vagy 2 hete nem jársz hozzájuk. Pedig mindig oda indulsz! – hadarta el mondatát omma

-Héjj! Ti nyomoztok utánam? – húztam fel szemöldököm,majd felálltam az asztaltól

-Igen kisasszony!!

-Ha tudni akarjátok JongHyunnal voltam! – mondtam mérgesen

-Már megint az a gyerek! Csak rosszat tesz veled! – mondta apa

-Appa,nem…nem tesz velem rosszat! Épp ellenkezőleg!

-Úgy döntöttünk,hogy nem találkozhatsz vele többet! – mintha kést mártottak volna szívembe,hogy pont JongHyunnal  ne találkozhassak…az lehetetlen.

-Na,de Omma,nem tehetitek ezt! Szeretjük egymást!

-Vita lezárva,és most menj a szobádba!

Nagyon ideges voltam,hogy tehetik ezt velem a szüleim. Mikor beértem a szobámba rögtön felhívtam telefonon JongHyunt.

-Jagiyaaaa… - mondtam sírva

-Jézusom,Soo Jung…mi-mi történt? Mi a baj?

-A szüleim…nem….nem találkozhatunk többet!

-Hogy mi? – kérdezte meglepődve -  de hát reggel még minden rendben volt!
-Nem miattad…Sajnálom! – még jobban sírni kezdtem

-Azonnal oda megyek! – mondta,majd letette a telefont

Az ágyamra dőltem és csak sírtam. Majd nem sokkal,hallottam,ahogy omma veszekszik valakivel. Nagyon ismerős hangja volt a fiúnak,akivel veszekedett. Majd  az a valaki a nevemet kiabálta : „ Soo Jung! Soo Jung hol vagy?” Rögtön tudtam ki az,így felugrottam az ágyról és leszaladtam a lépcsőn. A karjaiba ugrottam:

 - JongHyun! – fontam nyaka köré kezem

-SZERETLEK! és ezen senki és semmi nem változtathat… - ahogy kimondta rögtön megcsókolt engem. Most már a szüleimnek is muszáj volt elfogadni a szerelmünket.