Nagy nap
volt a mai,hisz egyetlen kisfiamnak,EunSoo-nak ma van a 7. születésnapja. Mikor
felébredtem és felültem az ágyon,gyönyörű látvány fogadott…drága feleségem Ji
Na épp az igazak álmát aludta. Gondosan betakartam hátát,majd lágy puszit
leheltem feje tetejére. De végül úgy éreztem,hogy mind hiába való volt,hisz Eun
Soo akkor szaladt be a szobába és ugrott az ágyra,mire Ji Na rögtön felébredt.
Megdörzsölte szemeit,adott egy csókot,majd Eun Soo-t ölébe vette és neki is
adott egy puszit arcára.
-Ma van a nagy nap…a szülinapom! – kiáltotta kisfiam. Én és Ji Na még visszadőltünk az ágyba,mire kisfiunk is befeküdt közénk. Mindketten őt kezdtük el nézni,ahogy vidám arccal mesélte,hogy mit álmodott az este.
-Ma van a nagy nap…a szülinapom! – kiáltotta kisfiam. Én és Ji Na még visszadőltünk az ágyba,mire kisfiunk is befeküdt közénk. Mindketten őt kezdtük el nézni,ahogy vidám arccal mesélte,hogy mit álmodott az este.
-Hol
szeretnéd tölteni a mai napot? – kérdezte lágy hangján feleségem
-A
vidámparkban! – ugrott fel az ágyról
-Rendben,parancs
elfogadva! –simítottam meg feje búbját a kicsinek – De akkor most menj és
öltözz fel! – mondtam neki – Futás,mindjárt megyek én is és segítek! –
szerettem őt öltöztetni,hisz olyankor végig nevetgéltünk és játszottunk,újra
gyereknek érezhettem magam
-Jajj
appa,ne már! 7 vagyok! – mondta,majd kiszaladt a szobából. Ezen a kijelentésén
Ji Na-val összenevettünk. Magamhoz húztam,majd megcsókoltam őt. Ennyi év után
is kívántam őt,szerettem,és még mindig gyönyörű volt,meg sem fordult a
fejemben,hogy bármikor is megcsaljam őt. Elengedtem őt és felálltam az ágyból
nyújtózkodni,jó volt végre kiegyenesedni.
-Na nyomás neked is öltözni nagy fiú! – csapott fenekemre Ji Na,majd kinyújtotta nyelvét
-Na nyomás neked is öltözni nagy fiú! – csapott fenekemre Ji Na,majd kinyújtotta nyelvét
-Oh,igen?! –
visszaugrottam hozzá az ágyba,majd „letepertem”,s csókolgatni kezdtem…mindenhol.
-Na de appa!
– szólt ránk Eun Soo,a vár is megfagyott ereimben,hogy így látott minket – Ne előttem!
Meg már amúgy is indulnunk kéne! – mondta,meglepődtem szavain,kikerekedett
szemekkel bámultam őt – öltözzetek ti is! – öltötte ki nyelvét és rögtön
kiszaladt a szobából. Még egy utolsó csókot adtam feleségemnek,majd leszálltam
róla és a fürdőbe mentem. Összeszedtem magam,felvettem egy farmert egy pólóval
és kimentem. Ji Na már rég kész volt,megmosolyogtam,hisz az egyik kinyúlt
pulóverem volt rajta…igazán jól mutatott.
A
vidámparkban Eun Soo-val mindenre fel kellett ülni,mindent ki akart próbálni.
Egész nap anyja kezét fogta,nem engedte el. Igaz volt mikor oda jött hozzám
is,olyankor ugrattuk egymást,nagyon szerettem vele játszani.
-Két nagy
gyerekkel jöttem! Aigo! – mondta nevetve Ji Na – de lassan indulnunk kéne
haza,nem gondoljátok?! – kérdezte
-Nem! –
ezzel a csatakiáltással rohantunk el Eun Soo-val
Még egy órát
maradtunk,majd haza indultunk. Otthon már egy torta és ajándékok várták Eun
Soo-t. Csak úgy ragyogott arca,nála jobb gyereket még kívánni se tudtam volna.
A feleségemnél,szebbet,jobbat nem is kérhettem volna. Miután kibontotta az
ajándékait ide szaladt hozzánk,és egyszerre ölelt át minket. Ez a pillanat így
volt tökéletes,hisz egyszerre tarthattam karjaimba életem két legfontosabb emberét.
Életem harmadik legszebb pillanatai közé tartozik ez. Az első az esküvőm volt,a
második pedig mikor ez a kis csöppség megszületett.
-Nagyon
szeretlek titeket! – erre szorosabban öleltem át őket.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése