Pszichológusok véleménye a K-POP fanokról

"Ne becsüld le azokat a gyerekeket, akik koreai hírességekért rajonganak, hiszen a szívük tisztább, mint bárki másé. Bátran szeretik kedvenceiket, próbálják áthidalni a nyelvi és kulturális különbségeket. Ők a béke jelképei: nem különböztetik meg az embereket hovatartozásuk miatt, különböző országokból vannak barátaik, akiknek ugyanaz az érdekeltségük. Sokkal szenvedélyesebbek, mint bárki más. Nem árulják el azt, akit szeretnek. Kitartóak nem adják fel egykönnyen. Erősebbek, mint bárki más, mert miközben szeretik ezeket a koreai csillagokat, olyan kudarcokat is megtapasztalnak, mint soha az életben. Mind érzékeny lélek, akiket akár egy dal is meg tud siratni. Nagyon jó a memóriájuk, hiszen könnyen emlékeznek hosszú dalszövegekre is, még akkor is, ha az koreaiul van és nem értik. A legtöbbjük koordinációs képessége is nagyon jó. Nagy részük vidám, életre való, nem magába forduló gyerek. Az akaratuk is nagyon erős, képesek hatalmas utakat megtenni csak azért, hogy vegyenek valamit, ami összefüggésben van kedvencükkel. Röviden: ezek a gyerekek nagyon különböznek a többiektől és csak azok érthetik meg igazán őket, akiknek hasonló érdekeltségük van, mint nekik."

2014. április 5., szombat

One shot: Secret Love (JiYong&CL - SkyDragon ♥ )



( https://www.youtube.com/watch?v=SnMoDDbEccE )

Világ legjobb pasija volt az enyém,még sem voltam elég boldog. Hisz,mint minden lány én is arra vágytam,hogy amikor csak tud legyen velem,elmehessek vele sétálni,moziba,étterembe,igazából nekem az is elég lenne,ha akkor lehetnék vele,amikor akarok. De ez nem lehetett így,hisz JiYong és én is nagyon elfoglaltak voltunk mindig,de ha jut is időnk egymásra azt csak otthon tölthetjük,hisz ketten a lakásból kilépni,mint szerelmes pár…tilos. A legrosszabb mégis az,hogy mikor ő ér rá,én nem,vagy fordítva. A mai napot is csak úgy tudtuk összehozni,hogy már vagy 2 hete megbeszéltük,hogy ezt a napot egymással töltjük. Már kezdünk hozzá szokni  ehhez a helyzethez,de azért tudtuk,hogy így mégsem a legjobb. Már alig vártam,hogy belépjen az ajtón és átölelhessem őt.
-Jagiyaaaaa! – szaladt ide hozzám,rögtön karjaiba vett. Apró csókot adtam ajkára,szerettem húzni az agyát.
-Hiányoztál. – húztam közelebb magamhoz – Na,tegyél le! Éhes vagyok,menjünk enni! – mondtam nevetve
-Én bizony nem teszlek le! – mondta,majd megcsókolt. Imádtam,ahogy csókolt,mindig olyan vad volt és szenvedélyes.
-Kwon JiYong,most már tegyél le! – ütöttem vállára egy kicsit,de ő még mindig nem tette azt,amit mondtam neki. Sőt,inkább elindult a nappali felé,és leült velem a kanapéra.
-Így megfelel?! – nézett rám,megcsókoltam kívánatos ajkait,közben kidolgozott felsőtestét kezdtem fel-le simogatni,többször is belemosolygott csókunkba. Levette rólam pólómat és máris mellkasom kezdte csókolgatni. Majd öléből letetett a kanapéra és rám mászott. Ismét csókot váltottunk,majd egyre lentebb haladt csókjaival,hasamba bele is harapott kicsit. Majd nadrágom kezdte kigombolni.
-JiYong! – néztem rá. Tudta,hogy itt meg kell állnia és azt is,hogy miért. Úgy éreztem nem vagyunk elég rég együtt ahhoz,hogy lefeküdjünk egymással. Csak szerettem vele így eljátszadozni,de egyenlőre be kell érnie ennyivel.
-Rendben! – szállt le rólam és a kanapé szélére ült – Várok míg készen nem állsz rá! – mondta,közben  hajam fülem mögé rakta.
- Köszönöm!  - öleltem át,és puszit adtam arcára. – Megyünk enni? – néztem fel gyönyörű barna szemeibe.
-Igen,de ahhoz kell a pólód nem?!   - állt fel a pólómmal a kezében
-JiYong,add azt ide! – nevettem,majd én is felálltam. Szerencsémre a melltartóm rajtam hagyta. A kanapé körül kergettem őt – JiYong!  - kiáltottam rá nevetve. De ő beszaladt a szobába. Kaptam az alkalmon és a hátára ugrottam,ahogy beért a szobába. Elterült az ágyon,rögtön el is dobta a pólóm a szoba másik felébe,engem pedig letepert,ismét én voltam alul. Szép lassan levettem róla a pólóját – Ha rajtam nem lehet,akkor rajtad sem – kiöltöttem rá a nyelvem,majd ujjaim lassan végig húztam felsőtestén. Közelebb húztam magamhoz,s kulcscsontját és nyakát kezdtem csókolgatni,amire fel is nyögött párszor.
-Tudod,hogy ettől még jobban csak begerjedek! – mondta,s hozzám nyomta ágyékát,hogy megmutassa miről beszél.
Nagy nehezen kimásztam alóla.
-Sajnálom JiYong,hogy megint hoppon maradsz,de amit megmondtam azt kérlek tartsd tiszteletben. – muszáj volt erre legalább egy nap 2-3x emlékeztetnem őt. Felálltam az ágyról és elindultam kifelé,de egy valamit nem hagyhattam ki….a fenekére csaptam,ahogy ott feküdt az ágyon,majd rögtön a nappaliba szaladtam,hisz tudtam nem szereti,ha bárki hozzá ér a fenekéhez. Senkinek sem engedte,még nekem sem.
Jól sejtettem ő is kijött. JiYong állt a kanapé egyik végén,én pedig a másikon.
-Ezt visszakapod! – mondta,először nagy fapofa arccal,majd kinyújtotta nyelvét.
Átugrott a kanapén,még csak elszaladni sem tudtam,hisz rögtön elkapott. Szorosan magához húzott,majd belemarkolt fenekembe.

-I Love You, Crazy Girl!!! – nevetés tört ki belőlem,szerettem mikor angolul beszélt,ahogy ő is,mikor én. – És várok rád,akár 1000 évet is. – puszit nyomott homlokomra – Na jó azért annyit nem…- nevetett,majd szorosan magához ölelt,mellkasába fúrtam arcom és mély levegőt vettem,mélyen magamba szívva illatát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése