One shot: A Maffia főnök pici lánya (Kai-EXO) [Part 1/3]

Már nagyon rég nem volt barátom,egyedül éreztem magam és magányosnak,bár azt azért nem mondanám,hogy nem élveztem a szingli létet. Igazából nem olyan rossz dolog,csak így külsőre. Mint a többi hozzám hasonló korú fiatal;élveztem az életet…bulikba jártam,és legtöbbször a barátaimmal töltöttem a szabadidőm,ilyenkor azért nem éreztem magam egyedül. De valójában egy olyan pasi hiányzott az életemből,akivel megoszthatom a gondjaim,a napi programom,élményeim,akit akkor ölelek és csókolok,amikor akarok….és a legfontosabb,azt vártam,hogy valaki őszintén mondja;Szeretlek! Eddig mindig,minden kapcsolatom azért ment tönkre,mert a fiúk megcsaltak,kihasználtak,játszottak velem és a külön féle fortélyok.

Majd jött ő az életemben,akiről azt hittem ő lesz az igazi,de tévedtem….Már az elején tudhattam volna,hogy nem lesz ez így jó….Magamat hibáztattam,mint mindig;ha az nap nem megyek el a haverjaimmal,vagy ha ő nincs ott,akkor ez nem így alakult volna. De elmentem…jó bulinak tűnt,mint általában mindig ha velük vagyok végig nevettem az egészet,amit a fiúk műveltek. Már lassan 1 éve,hogy ismerem őket,egy suliba járunk és egy kollégiumban lakunk;ő is köztük volt.

Közeledett felém,folyton velem beszélt,kereste társaságom és én sem üldöztem el őt magam mellől. Normális,kedves fiúnak tűnt,de a látszat néha csal…Rájöttem,hogy ez tényleg így van….

Másnap sétálni hívott,és azután,és azután is;nem utasítottam vissza. Nagyon jókat beszélgettünk,volt közös témánk,egy volt az ízlésünk,a stílusunk,minden egyezett. Jóba lettünk…így utólag rájöttem;hiba volt!Egy szerdai napon ismét sétálni mentünk,egy közeli padhoz ültünk le egy tó parton,meghitt;nyugis környék volt. Majd az életemről kérdezett,mindent tudni akart rólam. Egyre jobban azt éreztem;egy hullám hosszon voltunk.

Próbáltam neki mindent elmondani,amire kíváncsi volt,óvatosan de válaszolgattam…Már szinte  mindent,amit fontosnak tartottam elmondtam neki. Kár volt….Egész jól alakult az este,jót beszélgettünk,majd nagy csend lett. Ekkor megtörtént,magához húzott és megcsókolt,nem ellenkeztem,ennyi egyedül lét után jól esett,hogy ilyen közel kerültem ismét egy fiúhoz.

-Ez…ez most mi volt? – pislogtam rá

-Meglepődtél!! –nevetett Kai

-Hát persze,hogy meg…- ütöttem vállába egy gyengét

-Édes vagy mikor elpirulsz! – érintette meg arcom két ujjával

-Jajj már,hagyjuk ezt. Inkább menjünk! – álltam fel,de ő megfogta a karom és az ölébe rántott

-Nem engedlek el! – puszit nyomott homlokomra

Az este további része is ilyen „nyáladzósan” telt,tudta,hogy lehet egy lányt levenni a lábáról;ehhez nagyon értett. Egész végig csak puszilgatott,ölelgetett;és azok a homlok puszik estek a legjobban. Mielőtt visszaindultunk volna komolyra fordult a szó….

-Enyém vagy! – mondta,ránéztem és választ vártam tőle,hogy ugyan ezt mire értette

-Hát öhm,már miért is lennék? – felé fordultam és elég vicces arcot vághattam,mert elnevette magát

-Akkor más felől közelítem meg – gondolkozott. Azaz édes kis fiús arc,hát majd elolvadtam – Na szóval…Enyém leszel? – Mit akar ezzel;most a kezem kéri meg vagy azt akarja,hogy a barátnője legyek? Pirultam,de közben kuncogtam saját gondolatomon. Nem mertem rávágni rögtön  egy nagy IGEN-t,viszont nemet se akartam mondani. Túlságosan kellett nekem ez a srác,de nem akartam,hogy könnyű vérűnek tűnjek előtte.

Jól éreztem magam vele,megkedveltem,de az előző kapcsolataim azért értek véget olyan csúnyán mert nagyon bíztam/ragaszkodtam a fiúkhoz…Kinézetre Kai is tök úgy nézett ki,mint akiben nem lehet megbízni,na és ez a folytonos csajozás. Hmmm….de ki vagyok én,hogy kinézet alapján ítéljek??

A barátaim folyton azt mondogatták,hogy próbáljam  meg vele,hisz nincs mit veszítenem,na meg az okuk az volt,mindig azt mondták,hogy akárhányszor róla beszélek fülig ér a szám és nagyon boldognak tűnök. Ez így is volt,nagyon boldog voltam,kellett nekem ez a  fiú, de közben próbáltam magam minden áron meggyőzni,hogy nem vagyok szerelmes belé,az nem lehet….Eleinte még próbáltam adni a barátaim szavára,hogy talán tényleg megkéne próbálnom/próbálnunk. Viszont ott voltak azok a  barátaim is akik már egy ideje ismerik Kai-t,például ott volt Suho,akinek mindent elhittem,amit mondott róla.

Ettől kicsit kezdtem kételkedni benne,hogy valójában együtt kell lennünk Kai-val.

-Az én részemről Oké,próbáljuk meg! – mondtam,és már csak az ő válaszára voltam kíváncsi

-Ha az én részemről nem lenne oké,akkor nem kérdeztem volna meg,ugye? – nevetett,gyönyörű mosolya volt,szerettem nézni mikor nevetett.

-Akkor rendben,de egy valamit jól jegyezz meg… - tettem fel az ujjam az orra előtt – Azt mondtad te más vagy mint a többi fiú,és hogy te nem teszed azt velem,mint a többiek. Akkor NE kelljen csalódnom benned,ja és a legfontosabb….Ne kelljen szólnom a mostohaapámnak. Hisz mindketten tudjuk mi a foglalkozása. – kacsintottam,talán túlijesztőnek tűnhettem és mostoha apuci kicsi lányának,DE meg kellett mutatnom a fiúknak,hogy azért egy maffia főnök „lányával” nem kéne szórakozniuk!!Láttam az arcán azt a kétségbe esést,amit érzett mikor „megfenyegettem” őt,hogy ne szórakozzon/ne játsszon velem,de már megszoktam,minden fiú reakciója ugyanez,és a vége is ugyanaz…átbasznak,megcsalnak,elhagynak;majd meghalnak….