One Shot: Why his? (YongGuk- BAP) [Airi Unnienak kérésére:$]

Sosem tudtam elviselni az olyan fiúkat,akik a lányok előtt a legjobb,s az igazi énjüket mutatták,de viszont a haverjaik előtt játszották magukat. Erre pont egy ilyen fiúval futottam össze,szó szerint.
Még épp alig kezdődtek el a koleszos napjaim,de máris egy ilyen sráccal találkoztam. Én akkor kerültem oda,ő akkor volt végzős,ráadásul ő is arra az egyetemre járt amibe én. Gondoltam ő is biztos nagyon tehetséges lehet,ha ide jött. Bang YongGuknak hívták,nagyon helyes volt,tetszett.
Nagyon megtetszett nekem ez a fiú már aznap ,hisz elsőre nagyon szimpatikus volt. Egy hét alatt  úgy a szívembe lopta magát,ahogy még senki,akár 1 év alatt sem. Bókolt nekem,kedves volt velem,és még jól is nézett ki. Minden ami fontos volt számomra egy fiúban,az meg volt benne.
De csalódnom kellett,ismét,de most nem csak a fiúkban,hanem magamban is. Talán ilyen rossz ember ismerő lennék?!Igaz mindig láttam a szemében azt a tüzet,azt a "rosszat",de nem zavart,úgy voltam vele,ha velem szemben nem ilyen akkor nem érdekel. De mégis. A fiúk előtt még ha nem is nagyon,de talán játszotta magát és teljesen más volt,mint az a YongGuk,akit megismertem. Ez valahol legbelül...fájt.
Épp vele mentem szembe a kollégium folyosóján,körbe néztem;senki mást nem láttam...Csak mi ketten voltunk ott,csak ő és én. Napokig csak kerültem őt,eddig sikerült is,de most ez elkerülhetetlen volt. A falhoz simultam,ahogy csak tudtam,hogy még csak véletlen se érjünk egymáshoz. Próbáltam mindent elkövetni,hogy ne kelljen a szemeibe néznem,hisz akkor ugyanazt látnám,a képmutatást. Amitől undorodtam,de valahol még is szerettem ezt a fiút,még ha csak meg sem érdemelte. Kaján vigyor ült ki arcára,ahogy közeledett felém. Meg könnyebbültem,hogy ennyivel megúsztam,de rá kellett jönnöm,hogy fáradozásaim hiába valóak voltak.
- Szia Airi! - tette karját fejem mellé a falra.
-Umm,neked is! - mindig rengeteget tudtam beszélni,de előtte épphogy pár szó jött ki a számon - Mond,mégis mit akarsz? - kérdeztem erőteljes hanggal
-Öhm,Téged?! - vakargatta tarkóját. Már megint ez az ártatlan,kedves vagyok oldala. Aish,ez nem lehet.
-YongGuk! - néztem fel szemeibe - Engem nem tudsz ilyen könnyen felszedni! Én nem adom be a derekam az első kedves szavadra,mint a többiek... - próbáltam magamtól ellökni,de ő rögtön ajkaimra tapadt. Édes,puha ajkai voltak,ezer meg ezer pillangót éreztem gyomromban,hisz egész végig erre vágytam a legjobban. "Nem szabad elgyengülnöd. Ne hagyd,hogy elcsábítson!" - kiáltozta egy belső (kis) hang.
Miután elvált tőlem azonnal felpofoztam őt,majd ellöktem és próbáltam minél messzebb szaladni tőle. Végül,inkább csak "elbújtam" előle,de ő utánam jött.
-Airi! Airi hol vagy? Kérlek ne bújj el! Nem akarok neked rosszat,ezt te is tudod. - kiáltozott kétségbeesetten. A fejem legszívesebben a falba vertem volna,hogy ismét olyan hülye vagyok,hogy nem tudok ellenállni neki. De előbújtam,hisz ismét azt az oldalát mutatta,amibe beleszerettem.
-Aigoo! Itt vagyok! - jöttem elő,feltartott kezekkel,mintha valami bűnöző lennék,aki valami rosszat tett. Talán az volt rossz dolog,hogy szóba álltam vele.
-Na végre! - jött oda és magához ölelt - Miért futsz el tőlem? Mitől félsz? - igazán jó kérdést tett fel,hiszen magam sem tudtam a választ,csak azt,hogy minél messzebb kell lennem tőle.
-YongGuk! Nem tudom...- vágtam rá rögtön,s a földet kezdtem el bámulni.
-Szóval félsz! - nézett végig a folyosón,nem nézett szemembe - és,tőlem félsz....
-Nem félek tőled! - fordítottam fejét magam felé - Csak nem értelek téged. - vallottam be - Egyszer a csillagokat lehoznám neked,mert úgy bánsz velem,mint egy hercegnővel. De mikor a haverjaiddal vagy...
-Sajnálom... - mondta - De megváltozom!! Érted bármit! - magához húzott,majd megcsókolt,viszonoztam csókját. - Szeretlek Airi! - mondta,én pedig a Felhők Felett Három Méterrel éreztem magam.